A babával való együttalvásnak sok lelkes támogatója és ellenzője is van egyaránt. A döntésedtől függetlenül, hogy a gyermeked a szobájában hagyod-e, a kiságyát a szobátokba helyezitek-e vagy pedig veletek alszik egy ágyban, a család egyéb területeit is befolyásolják nemcsak a családi életet. Mielőtt döntést hoztok "egyedül vagy együtt", olvass el olyan dolgokat, amiket érdemes tudni vagy megfontolni.
A babával való együttalvás legfőbb oka a kismama aggodalma. Felkelni az éjjel folyamán a babádhoz fárasztó, kivenni a kiságyából, megetetni, visszatenni, álomba szenderíteni, visszamenni az ágyba és pár óra elteltével ismételten - felkelni, kivenni őt az ágyacskájából, etetni... Ezért sok anyuka értékeli az együttalvással járó kényelmet. Ami könnyebb. Kiveszed a melled és megeteted, vagy pedig cumisüveget adsz neki. Fontos dolog a reakciók időtartama - ha együtt alszotok, a babának nem kell hangosan sírnia, hogy felkeltse a másik szobában lévő anyukáját, elég, ha kicsit mocorog, nyöszörög egy kicsit és számíthat arra, hogy ezzel az éhsége ki lesz elégítve.
Az együttalvás biztonsága egy megvitatható téma. Egyrészről, a támogatók olyan országokban végzett kutatások eredményeit idézik, ahol a szülők általában egy ágyban alszanak a gyermekeikkel, pl. Japánban, ezekben az országokban a hirtelen csecsemőhalál-szindróma esetek száma alacsonyabb, szintén megemlítik az azonnali reakciót a fulladásra vagy a baba hirtelen felébresztését a paroxizmális jelenségnél.
Másrészről, az ellenzők azt állítják, hogy a szülők veszélyforrásnak teszik ki a babát, ha mellettük alszik az ágyban. Nagyon látványos vélemény alakult ki a Milwaukee-i amerikai kampányon, ahol egy csecsemő mellé volt helyezve egy húsdaráló a következő felirattal: "A melletted lévő baba ugyanolyan veszélyes lehet".
Mégha a feljebb említett kampány erősen túlzás is, két dolog mégis vitathatatlan. Az első, a baba biztonságát biztosító tér a szülők ágyában. Hogy csökkentsük a kisgyermek leesését az ágyról, közel helyezhetjük a falhoz vagy a szülők közé helyezhetjük. A másik, hogy megelőzzük a fulladás veszélyét, ajánljuk egy kemény matrac beszerzését és sok vastag takaró és puha párna nélkül. Egy másik vitathatatlan dolog az, ha kialakulnak olyan lejjebb említett helyzetek, amikor nem kellene a babával együtt aludni.
Nem szabad a babával aludni egy ágyban, ha a szülők közül az egyik:
altatókat szed;
pszichotróp gyógyszereket szed;
dohányzik;
túlsúlytól szenved;
nyugtalanul alszik;
alkoholt fogyasztott;
kábítószert fogyasztott.
A múltban egy kapós indok a babával való együttalvás ellen az volt, hogy a szülői ágy nem elég higiénikus egy baba számára. Mostanában, a bőr a bőrön kenguru gondozás és nyomás időszakában, mikor a babát azonnal oda kellene adni az anyának és vele hagyni olyan hamar, ahogy csak lehet, sokszor egy ágyban a kórházban való tartózkodása idején, ez az indok elvesztette a hatalmát.
Mostanában, az a csoport, "közelebb a természethez", amely támogatja az együttalvást zöld szülőkkel vagy összekapcsolt szülői filozófiát követő szülőkkel lett felnevelve. Hangsúlyozzák azt a tényt, hogy az emberek az egyedüli emlősök, akik nem alszanak a kicsinyjeikkel, és ez egy másodlagos magatartás, amelyet a civilizációval együtt fejlesztettek ki. Azt állítják, hogy a baba, amely fizikai közelséget és a szülei illatát érzi, hamarabb elalszik és ha biztonságban érzi magát, békésebben fog aludni.
Néhány vélemény, miszerint az együttalvás egészségtelen függőséget eredményez a szülők iránt, az éjszakai ébredés az etetéshez pedig alvászavart, az egyedül alvás a saját ágyában egy fontos lépés a felnőttkorhoz, még a szobatisztaság előtt.
Nyilvánvaló, hogy a kicsi gyermekeknek szükségük van a szüleikre, szeretik, ha mellettük állnak és ölelkezhetnek együtt. Ekkor biztonságban érzik magukat. Ezek a szükségleteket kielégítése, főleg a biztonság érzeté, lehetővé teszik a gyermeknek, hogy higgyen a világban, a hite a magabiztosságán alapul, miszerint a szükségletei fontosak és ki lesznek elégítve. Természetesen a babával való együttalvás nem az egyetlen módszer, hogy kialakítsuk a baba biztonságérzetét, ugyanolyan fontos a babával lenni a nap folyamán is, amikor szüksége van rá, ha szomorú, megüti magát, ha jelzi, hogy közelségre vagy lágyságra van szüksége. Azonban egy fontos dolog, amely rombolhatja az önbizalmát az az alvás a saját ágyában lehet. Nem gondolhatod, hogy a baba tanítása az egyedül alvásra az első lépés lesz a felnőttkorhoz, mivel ez még túl korai, és biztosítanod kell, hogy a változás következetes, de legfőképp gyengéd legyen. Úgyhogy nem ajánljuk azokat a módszereket, miszerint a babának magát kell lenyugtatnia. Lehet, hogy hatékonyak - a síró és kimerült gyermek végre lecsendesül és elalszik. Azonban ez valóban a felnőtt viselkedésének büszkeségén alapszik vagy a félelmén arra, hogy egyedül érzi magát, pici, elhagyottnak érzi magát és a világ nem reagál az igényeire?
Térjünk vissza a gondolatunkhoz - a babával kellene aludnom vagy nem... Azt javasoljuk, hogy tedd fel ezt a kérdést, vajon akarjátok-e ezt. Ha nem, ha az egyik szülő túlságosan fél, értékeli a kényelmet és az intim szférát, jobb, ha nem mutatod be az ágyat a babának.
Nem engedheted, hogy ez a probléma legyen a kezdőlökése a veszekedéseknek a párkapcsolatban. Beszélj róla. Elemezd a lehetséges megoldásokat, amelyek mindkettőtöknek megfelelnek majd. Lehet, hogy úgy döntesz, hogy a baba kiságyát és egy kényelmes fotelt a szoptatásra a hálószobába helyezel. Talán a megoldás az lehet ha az apa, a kanapéra költözik, az anya pedig utána megy, ha már a pici elaludt. Ez a ti kapcsolatotok és a döntésetek, legyetek biztosak, hogy a megoldás mindkettőtök számára megfelel.
Azok a párok, akik a családi ágy mellett döntenek, sokszor megkérdezik, hogy vajon meddig kellene a gyermekkel aludniuk. A válasz itt szintúgy - addig, ameddig elfogadod, vagy pedig addig, ameddig a baba elfogadja. Az igazság az, hogy egyszerűbb egy pici babát a kiságyába helyezni, mivel az idősebb már ellenezheti, visszatérhet vagy követelheti a visszatérést a szülői ágyba, és ilyenkor az együttalvás ellenzőinek sokszor igazuk van abban, hogy a gyermeket nehéz lesz majd kiköltöztetniük a szülői ágyból. Ezért ösztönöznöd kell a babát erre a lépésre, és nem hagyhatod figyelmen kívül a pillanatot, amikor készen áll.
Engedd, hogy a baba megismerkedjen az ágyával, magyarázd el neki, hogy most nagy már elég nagy, fektesd le őt a nap folyamán, és amikor ott fekszik, olvass neki, simogasd vagy énekelj neki. Eljöhet a nap, amikor a baba a saját ágyát fogja választani a nap folyamán, és végül teljesen oda fog költözni. Néha előfordul, hogy a baba készen áll, az anya pedig még nem, hogy elengedje. Aztán meg kell mutatnia bölcs szülői érettségét, és hagynia kell, hogy a baba egyedül aludjon és legyen büszke erre a lépésére.
A végére szeretnénk hangsúlyozni, hogy egyetlen kutatás sem erősíti meg, hogy a baba és szülő közti kötelék erősebb, ha együtt alszanak, mint az a baba és szülő között, akik a saját ágyukban vagy saját szobájukban alszanak. És itt az együttalvás ellenzőinek igazuk van, mondván a baba közötti kapcsolat megerősítésére többféle mód is létezik, legfőképp, ha ringatod a babát, nyugtatod és szeretgeted és nem feltétlenül kell együtt aludni vele.
A legtöbb ember egyet ért azzal az állítással, hogy ameddig a gyermek nem jár óvodába, addig a legjobb, ha az anyukájával és apukájával marad otthon. Azonban nem minden szülő tud, vagy akar három évet várni ...
A válás egy rendkívül fájdalmas időszak, főleg, ha a kettő ember nem csak házastárs, de szülő is egyben. A válást lehetetlen elkerülni anélkül, hogy ne legyen kihatással a babára. Viszont együtt mindent ...
Még csak most hoztad világra a gyermeked. Amikor nézed magad a tükörben, zsírpárnákat látsz az oldalaidon, a hasizmaid ellazultak és a sztriák is láthatóak. Ez természetes, hiszen a terhesség alatti 9 hónap ...
